éppen most léptem át...
... Elizabeth Gilbert - Ízek, imák, szerelmek című könyv Olaszországban eltöltött idejéből, Indiába. Azt hiszem, hogy most kezdődik az, ami engem igazán érdekel. A leírtak szerint, Olaszország nem nekem való. De egy nagyon fontos részt, a leges legvégén azért kiemelnék, mert nekem és a mi világunknak is sokat tanít:
„A szardíniai bor kifogyhatatlan mennyiségben folydogál. Paolo nekiáll mosogatni, Mario lefekteti elcsigázott kislányait, Luca a gitárját pengeti, és mindannyian Neil Young-dalokat énekelgetünk, kicsit becsípve, , és nagyon változatos akcentussal. Deborah, az amerikai feminista pszichológus halkan odasúgja nekem: - Nézd csak meg ezeket az olasz férfiakat! Észrevetted, mennyire nyitottak az érzéseikkel kapcsolatban, milyen szeretettel veszik körül a családjukat? Figyeld csak meg, milyen tisztelettel és törődéssel fordulnak a nők és a gyerekek felé. Ne higgy annak, amit az újságokban olvasol. Ez az ország jó úton halad.”
Részlet Elizabeth Gilbert - Ízek, imák, szerelmek
Hát igen. A jó öreg matriarchátus még jelen van ott. Az Anya központi lény, aki irányítja a családot. Még mindig. ...és ettől a férfiak nem lesznek kevésbé férfiasak, vagy tutyi-mutyik.
Sőt!