„Egy fűcsomó...könnyen kimondjuk, ügyet sem vetünk rá. De nézzétek csak a növények sokfélesége, ami ezt az egyetlen csomót alkotja, száruk változatossága, mert az egyik szögletes és bolyhos, a másik pedig egymásba torkolló csövecskék sora, emez üreges, amaz tömör, egy másik meg háromszögletű. Ő, az a szám, az a végeláthatatlanul változó szám! És majd megcsodáljátok a gyökerek ügyességét, a magok életrevalóságát; és megszámláljátok a színeket, a zöld minden árnyalatát, amelyek azt a zöldet alkotják, amelyet távolból láttok; és elbűvölten különböztetitek meg a változatos illatokat.”

„Uranosz bizony büszke volt munkájára, és joggal, magam pedig mint letéteményese ls örököse, büszke vagyok a nevében; nem szeretjük ha vakon és süketen, bárgyún, mit sem értve jártok-keltek teremtményeinek zsúfolt tárházában. De ha némelykor hajlandók vagytok megfeledkezni önmagatokról, hogy elmerülten szemléljétek az ő fenyőtobozát, az ő rózsaszín belű gránátalmáját, az ő szivárványszín szitakötőjét a gyöngyöző patak fölött, az ő napon szundító kuszmáját, amint ott sütkérezik két kő között összetekerőzve, akár az idő csigavonala, akkor boldogság lesz a jutalmatok. Mert végre ti is belekapcsolódtok rezgéseibe és a világ körforgásába.”

Részletek: Druon – Zeusz emlékirataiból