...végre elkezdtem vetni. Megint (szokás szerint), mintha késében lennék..., de van olyan? A nagy mélymulccsal betakart földön, élvezet volt a vetés. Csak széthúztam vasvillával a szalmát és alatta szaftos, gilisztás, nedves, buja talaj fogadott. Lóbabot, borsót, petrezselymet, krumplit és spenótot vetettem. A kis magokat csak vékony réteg szalmával éppen hogy beszórtam, a krumplira jó adag szaftos szalmát dobtam. 

Sajnos elromlott a saját fényképezőgépem, így csak Gyulai Iván mélymulcsát tudom megmutatni, de nekem is pont így néz ki. A jól végzett veteményezés után mezítláb odaálltam a földem végére és Földanyától, Szentháromságtól áldást kértem rá. Melegség és áramszerű böködés töltött el. Ilyenkor tudom, hogy működik. :)

Mindjárt mellette van egy mohás, füves kis rétem, ott muszáj volt végig heverednem. Hangyák mászkáltak a kezemen és hajamon, dongtak a méhikék, és balzsamos illata szállt a jácintnak, ibolyának és nárcisznak. Olyan ez, mint egy wellness óra, csak sokkal jobb és teljesen ingyen van. Lefekszem mindig a fűre, vagy a földemre, hogy jobban átérezzem a lüktetését, szükségét. Néha elmormolok ilyenkor egy imát érte és azért ami akkor eszembe jut.

Újra megosztom Gyulai Iván mélymulcs készítését: