Baráti körömben és ismerőseim között is, jómagammal egyetemben mindenki az egyensúlyra törekszik. Tapasztalataim szerint ebben a kettős (duális) világban ez az egyik legnehezebb feladat. Mert mi is az egyensúly. Az egyensúly az egy állapot, mikor test-lélek-szellem harmonikus egységét meg tudom teremteni. Akkor vagyok teljes, egész.

Ekkor tudom megélni ebben a kettős világban nemcsak a fizikai (testi), hanem a lelki (érzelmi) és szellemi (gondolati) szintet. Ekkor elhiszem, hogy van Isten - és nem válik faggatni való, vagy kételkedni való témává. Elhiszem, hogy Isten gyermeke vagyok és Ő a saját képére teremtett engem.

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt:"

1Mózes 1:27

Ebben az egységben tudom csak valóságosan és igazan látni a dolgok rendjét, a karma (ok-okozat) törvényeit és a megtapasztalás, tanulás fontosságát. 

 Ha ekképpen nézem, látom a világot, egyre kevésbé élek meg hatalmas szakadékokat és magas hegycsúcsokat az érzelmi  és kapcsolati világomban. Tanulásként fogom fel őket, így a duális világban egyre jobban ki tudom alakítani a harmóniát magamban. 

El tudom majd fogadni, hogy ami nekem jó, vagy rossz az nem biztos hogy másnak is az. Nem látom már erősen a jó-rossz, szép-csúnya, okos-buta, vagy férfi-nő ellentéteket. Elfogadom, hogy minden egy tanulási folyamat, hogy Istenhez közelebb kerüljek. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem lesz olyan megtapasztalásom, ami elkedvetlenít, vagy szomorúvá tesz, de az érzelmi kilengéseim enyhébbek lesznek. 

Szeretnék egy folyamatot leírni a elkövetkezendőkben, ami talán segít nekem és másnak is a tartós változás útjára lépni. Meg szeretném osztani saját és mások megtapasztalásait ebben a témában. 

Köszönöm, hogy része lettél életemnek. 

Áldás