Ma reggel kissé kótyagosan a többszöri visszaalvástól, kicsoszogtam az ajtón és éppen a konyha fa spallettáit nyitottam volna ki…amikor…hirtelen a hátam mögötti - kb. 3 m - tűzrakó mellől egy őz pattant ki. Azt hittem bepössentek a hajnalhasadásban az ijedségtől. De ő is szerintem. Valószínűleg ő sem aludt túl jól, mert két ugrás után megállt és nézett. Hát én is néztem. Aztán nyugodtan legelt még néhányat és elsétált. Szeretek az erdő mellett lakni. Ez az őzi gyakori vendég itt. A szoba ablak alatt szokott legelészni. Innen látom reggelente. No de ilyen furán még nem találkoztunk. 

Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehér szirmú csillagok
bámulnak utánam…

De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jó napot kívánnak:

Zelk Zoltán - Hová futsz te kicsi őz? (részlet)