Bihari Viktória tollából:

“Sokszor találkozom olyan nőkkel, akik statiszták a saját életükben.

Mit jelent ez?

Adott mondjuk Andi. 50 éves, van 4 gyereke, saját elmondása szerint boldogan él a férjével, a lurkók már kirepültek, de szuper velük a kapcsolat.
Andi hosszasan mesél a gyerekekről, a gyerekek munkahelyeiről, sikereikről, kudarcaikról. Mesél a férjéről, a férje munkahelyéről, a szomszédokról, a barátokról, mindenről, és mindenkiről, csak saját magáról nem.

Mikor így elmegy mondjuk 30-40 perc, tisztelettudóan félbeszakítom Andit, és rávilágítok, hogy itt az történik, hogy most már tényleg mindent tudok mindenkiről, de vajon miért van az, hogy saját magáról nem beszél? Mi lehet az oka? Elképzelhető-e, hogy egész életében egy láthatatlan kiszolgáló személyzet volt, és soha, senki nem figyelt rá?

Kemény kérdés ez egy olyan embernek, aki még életében nem járt önismeretbe.

Andi sírni kezd, és én együttérzek vele.

Nem kapok tőle választ, bekapcsol a tűzfala, csak folytatja, hogy a férje 1982-ben nyitott egy vállalkozást, majd négyszer költöztek, és a férje, az anyósa, az apósa, nomeg az akkori főnöke így meg úgy.

Eltelik 50 perc, és semmit sem tudok Andiról.

Az kristálytiszta számomra, hogy nem boldog, nem szerepel a saját életében, nem önazonos, nem a valóságban van, hanem egy szerepet játszik, ami most kezdte el őt belül feszíteni. Még nem tudja, hogy ez az, csak érzi, hogy hát valami nem stimmel. "Mindenem megvan, boldognak kéne lennem, de mégsem vagyok az, és nem értem, miért."

Sokszor hallom ezt a mondatot, és ez sok év terápiát jelent.

De hát, min vagyunk meglepődve?

Ha megkérdezünk egy idősebb nőt, hogy mi a neve, akkor van, hogy a következő választ kapjuk:

Özvegy doktor Hubai Jenőné.

Mit jelent ez? Miről árulkodik?

Hogy mikor megkérdezek egy nőt, mert be akarom hívni a létbe a neve által, akkor ő kvázi mindent elmond A FÉRJÉRŐL.
Elmondja a férje nevét, társadalmi rangját, azt, hogy már nem él, de a nő, a saját nevét még csak ki sem ejti a száján!
Kell egy második kérdés: És hogy szólíthatom magácskát?

Marika.

Tessék.
Ennyi.

A nő helye a magyar nyelvben.

És ez borzalom.

Meg kell tanulniuk a nőknek magukról beszélni. Meg kell tanulniuk láthatóvá válni, kiállni az élet színpadára, nem csak a színfalak mögött díszletet tologatni, sepregetni, tenni-venni, hanem eljátszani a főszerepet.

Ehhez traumafeldolgozás kell, önismeret, önbizalom, rengeteg belső munka, pénz, idő, energia és motiváltság, de megéri.

Ha egy anya elkezdi feldolgozni a traumáit (elkezd pszichológushoz járni) és önbizalmat növeszt, azzal tehet a legtöbbet a gyerekéért.

Nem kell afrikai körút, vadiúj mobiltelefon a kisiskolásnak, méregdrága LEGO, miegymás.

Ha VALÓBAN szereted a gyereked, akkor csökkentsd a puttonyt, amit cipelsz, hogy neki már könnyebb legyen!

Hidd el, generációk lesznek hálásak neked! ❤️”

Tékasztorik