2017. sze 09.

Az évkör vége felé

írta: P.Gabriella
Az évkör vége felé

 Ősz...

14657286_225292864552962_6103007323106814428_n.jpg

...csodás évszak. Színesednek a falevelek, szaftos gyümölcsök garmadája, vígság. mulatozás mindenütt.

Mintha meleg fényét lehelné ki minden.

Mintha utolsót sóhajtana a Föld. 

Mintha elkeseredett szomjúsággal innánk még a nyár bujaságából, forróságából, tobzódásából, Fényéből. 

Már napok óta hűvösebb van. Talpam alatt a hideg harmat szinte böködi a bőröm. Mégis, mégis elindul az élet ereje, mert még a haldokló természetben is ott van. Hervadás, enyészet, szeles, esős idő; a körforgás nem áll meg.  Csak reménykedni tudok az elkövetkezendő tavaszban, hogy lesz és szép lesz. Emlékeimből táplálom. 

Körülöttem minden az elmúlásról beszél, de bennem buzog az élet. Mert feltöltekeztem a Fénnyel. Az elkövetkezendő hónapok sötétsége fog megpróbálni abban, hogy mennyire tudtam ezt megtenni. Hogy mennyire vagyok képes élni a bennem lakozó eldunsztolt erővel és mennyire tudom kihozni majd magamból a Legbenső esszenciát, a mag erejét, a végtelen ismeretet. Hogy mennyire fog megcsillanni szememben az élet tüze és ezt mennyire tudom majd átadni másoknak is. 

Szeretem az próbákat. Tűz módjára égetnek ki, bőrömön átszúrkálva, mint megannyi tű. Élvezem, mert az ősz az átalakulás, megnyugvás időszaka is. Belecsusszanok a télbe, hogy teljes sötétségembe leásva, újra rátaláljak a bennem lévő izzó életre és a tovább haladás titkos kódjaira. Kicsit magamra is maradok ilyenkor, mert kell is a magány, hogy az év történéseit józanul, egyedül tudjam megélni, átformálni magamban. 

Társaim ebben a természet rendje, az ima és a Fényt hozó ünnepek. Figyelmem odairányítása a lényegre segíti átalakulásom. 

Előkerülnek a jól ismert eszközök is. Fűszerek, melyek illata, íze, melegítő hatása feldobja, átmelegíti szívem. Bolyhos pulcsik, meleg, puha takarók, sült gesztenye illata, hatalmas esernyő (mely alá befér még pár ember), forró, hajában sült krumpli csípős öntettel és a lassan-lassan bekerülő tüzifa és annak ropogó melege a kályhában.

Nem szánom én az ostobát, kinek üres a mennyek boltja:

ki méltó látni a csodát az a csodát magában hordja.

Babits Mihály - Babona, varázs (részlet)

 

Tényleg csodás időszak!!!

 

Szólj hozzá

ÉN