Tudod milyen INDIGÓnak lenni? 
Gyermekkorodban pszichológushoz visznek, mert mindig elájulsz és valahol máshol jársz. Közben ‘mindössze’ úgynevezett sámán-betegséged van. Mikor órákra eltűnsz két évesen, nem értik hol voltál…te csak annyit gagyogsz: az OPICIÓban. Az hogy a csillagnemzettségeddel vagy egy másik térben, akkor nagyon magas dolog volt. 


…és még? 
Suliban semmit sem tudsz befogadni. Lázadsz. Nem érted a történelmet, nem érted a helyesírást, nem érted a verselemzést, nem érted a szabvány rajzolást, de mégis próbálsz beilleszkedni, hogy szüleid ne legyenek annyira szomorúak…ennek ellenére a tanárok nagy többsége kedvel, mert igen nagy szíved van.

…de mikor eleged lesz a fogadó órák utáni hegyibeszédből, megjegyzed, hogy: “OTT EGY PÓK A SAROKBAN”. Erre hatalmas tacslit kapsz. Innentől inkább úgy teszel, mintha érdekelne, viselkedsz és inkább semmit sem mondasz.

Tiniként lázadsz mindenhogyan. Kipróbálsz mindent, ami extravagáns, kiakasztó. Sokszor jár a fejedben az öngyilkosság gondolata, de odáig sosem jutsz el. Rendetlennek mondanak, mert nem látják a szerkezetét a káoszodnak. 


Aztán végre megkapod a ‘nagy’ papírt. Éretté nyilvánítottak. Kb. a seggedet törölhetted vele. Továbbképzéssel kezded, próbálsz dolgozni, mindenhová felvesznek, mert akkora erővel vagy megáldva, hogy minden munkaadónak ez a vágya. De ott rájössz a turpisságokra és nem tudsz tovább létezni emiatt. A hazugság, a hatalom, a leigázás hányingert kelt benned. Az igazságérzeted hatalmas.


Aztán egyszercsak megtalálod azt, akit eddig kerestél…szagra, megérzésre. Mert tudod 18 évesen, hány gyereked lesz. Végre úgy érzed, hogy utadon. Aztán mégsem. Mert nem hallgat meg, nem dönthetsz semmiben és feszít az egész szar. Megtanulod, hogy a férfi bánt, semmibe vesz, a te munkád amúgy meg semmit sem ér. Szóval az önbecsülésed romokban. De kitartasz, mert ezt tanították. Közben azért eszedbe jut, hogy biztos ez a terv?


Vége lesz egy hosszú folyamatnak, de cseberből vederbe kerülsz, mindegy, hogy párkapcsolat, vagy spiri körök. Egy kib@szott úthenger vagy, minden összedől, ahol hazugságra lelsz. Mindenhol rájössz a megvezetésre, utánad romokban a hazug rendszer. Mindig azt hiszik, hogy valahogy megtörhetnek, de te újra éledsz és repülsz Sárkányoddal. Olyan tűz forrong benned, hogy ahhoz igen nagy kozmikus vizeslepedő kellene, hogy eloltsa bárki is. Rájössz, hogy magányos farkas vagy. Ébren álmodsz…durván. Kifinomodnak az érzékeléseid, végre megengedheted magadnak, hogy az legyél, AKI. Végre építheted az ÚJat. Mindenben. Senki sem tart vissza. Mindent leromboltál…magadban is. Totál üresség, mégis mindent tudás. Rémisztő. De vállrándítás, korona igazítás és lépsz tovább. Tiéd lett a világ. Megszűnnek a korlátok. A lelked szabad. Rájöttél, hogy csak a gyenge emberek bántanak, az erősek felemelnek. 
Hatalmas a szíved (mindig is az volt), de már leraktad a határaidat. Ismered Önmagad. 
A többi? Majd kiderül. 

Gabi szerint - Indigó