Ozora megnyitó, ünnepség.

� A “Világ szövetét” egy nő körül fonták meg. �

Még nem vagyok teljesen tisztában azzal, mit is kellene írnom. 

Kellene-e?

Most is, ahogy nézem a felvételt könnybelábad a szemem. Valami olyan határt sikerült átlépnem azzal, hogy elmentem, ami nagyon sok megértést adott. 

Megértést a fiataljainkról. Ahogy keresik az örömet. Az önfeledtséget. Ahogy itt ledobtak minden gátat. 

Próbálom összeszedni az értéket, amit ez a fesztivál adott. Már biztos vagyok abban, hogy az őszi ÚJság magazinunkba írok erről. Addig emésztem. 

EGYek VAGYunk!