Festmény: Balogh István Péter - T-Hajnalpír

.
Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halványfényű kék.
Pislog egyet-kettőt, parányit marasztal,
s lomhán eltűnik az éjszakai ég.
.
... és mintha minden csak akaratlan volna,
selymes cseppjein bong apró árnyak mollja,
muzsikája szárnyán érkezésre kész,
minden tőle mozdul, nagyszerű zenész.
.
Szétmázolt felhőket szanaszét küldözget,
mindent elegánsan bíborba öltöztet,
harmattal mosdatja zöld fűszálak csendjét,
karján hintáztatja langy ligetek rendjét.
.
... és amikor már azt gondolnád, kész lett, 
jó karmester módján int a hajnalégnek,
legszebb hangjaival ömlik szét az ének,
s minden létezőt itt átenged a fénynek.