Ennek a hétnek a zárásaként sok-sok okosság jutott eszembe. Ide is tudnék másolni mások ötleteiből, gondolataiból. De minek?

MINEK?
Ha idáig végig élted lélekben a várakozás heteit...ha a meggyújtott gyertyánál tényleg voltak ütős saját gondolataid, meglátásaid magadról, akkor most már nincs mit mondanom.
Ha meg nem voltak, akkor sem.
Talán a legbölcsebb dolog ilyenkor csendben maradni.
A CSEND a legnagyobb tanítómester. Talán az üresség a még nálánál is nagyobb.
Sose felejtsd el, hogy amit taszítasz el, vagy felidegesít azzal mindig dolgod van. Az kapukat nyit meg benned.

Sophia kísérjen utadon!

SZÉP JÖVŐT!