Testünkben vannak még a mellék csakrák. Amit én felfedeztem magamon, az a tenyér és talp csakra.

Nagyon régi hagyományok, iratok őrzik a kézen átjövő energiát. Mire is használom? 

Az étel megáldásánál - ilyenkor energiát adok az ételemnek (vitaminokat, ásványi anyagokat, ásványi sókat és amire szükségem van) és ki is tisztítom azt) - összedörzsölöm a tenyereimet, az étel, ital fölé helyezem és a Szentháromság áldását kérem rá. Engedem, hogy az Égi Erő átáramoljon a fejemen át a kezeimbe. Érzem, mikor megérkezik. A gondolataimat oda koncentrálom. Böködést, melegséget érzek. Addig tarom ott, amíg érzem az áldást. Ezzel megszabadulok minden számomra káros és mérgező dologtól, amit az ételem, italom tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy ezzel a módszerrel, akár mekdonáldszos terméket is ehetek, de mégsem teszem. Mert nem támogatom ezt a fajta étkezésre szánt módot. Tudatosan választom ki az étkemet. Gyermekeimnek is megtanítottam ezt. Bárhol alkalmazhatják, akár az asztal alatt is megtehetik, mondjuk egy étkezdében.

Már az őkorban is feljegyezték, hogy kéz rátéttel gyógyítottak. A mi hagyományainkban delejezésként maradt meg. Néhol magnetizmusnak is hívják. Vannak emberek, akikben nagyobb ez az erő, de mindenki, kitartó gyakorlással megtanulhatja, magáévá teheti. 

Nagyon sok szobor, festmény őrzi az áldás osztó kezet, amin jelölik is a csakrát. Reggel megáldom gyermekeimet búcsúzáskor. Megsimítom közben a fejüket. 

A lábainkon lévő csakrák is nagyon fontosak. Talpunk közepe táján van. Lábainkkal földeljük le magunkat, kapcsolódunk az Élő Földhöz, Földanyához. 

Egy jó talpmasszázs, vagy sós vízben való lábáztatás csodákat tud művelni a meggyötört lábunkkal. Segít, ha be lenne záródva ez a csakra. A saját lábadat is megmasszírozhatod, nem kell ezért sehová menni. Csak enyhe átnyomogatásról, frissítésről van szó.

Nagyon fontos az éltető forrásunkhoz kapcsolódni. Földanya lát el minket táplálékkal. Lábunkkal érezzük lüktetését.

Minél többet legyünk mezítláb. Kertészkedjünk meztelen lábbal, sétáljunk a patak, tóparton is így. Akár egy közparkban. Keressünk alkalmat arra, hogy ezt megtegyük. Életünk nagy részét szoros cipőkben töltjük, ráadásul műanyag talpúakban. 

Engedd meg magadnak, hogy bőrig ázz néha. Mezítláb, és ha nem vagy szégyenlős (mert miért is?), akár meztelenül is, kint a kertben. Még jobban lehet megérezni azt a feltétlen adást, amit az Áldott Anyaföldtől kapunk. Eget és Földet össze tudod kötni magadban így. Mindig felfrissülök ettől.

Tenyér és kézcsokraimat együtt használom, mikor megáldom a földemet. Megkérem Földanyát, hogy segítsen melegével, szeretetével, hogy csírába szökkenjenek a magok és a növények egészségesek legyenek és bő termésűek. Érzem, ahogy a meztelen talpamon át feljön az energia a kezeimbe és azt kijuttatom a vetésre, ültetésre. A fáimat is hasonlóképpen gyógyítom. Kezeimet a fa törzsére teszem és átadom, mint egy eszköz, az Égi és Földi áldást. A régiségben még nem volt különleges dolog ez. A paraszt ember megáldott mindent. Házat, legelőt, szántót, termést, állatot...mindent! Nem kell hozzá senki, csak Te. Hidd el, hogy képes vagy rá! Össze hasonlítani sem lehet a termést, a bőséget, amit így kapsz. Gyakorold és menni fog neked is!