A fű már igen hűvös hajnalban. A harmat szinte csípi a lábomat. De megyek, mert most talan még jobban szükségem van rá, mint eddig. A Hajnalpírból felveszem a jeleket, melyeket testem sejtjeiben raktározok a pillanatig, míg előhozni szükséges.
Itt-ott fonnyadt szőlők csüngnek a vesszőkről. A másodvetés sarjadzik a földben, a jó, áztató esőre várva.
Halkan kél a nap…